Kisózás és más hibajavító eljárások a szappankészítésben
Negyven fokban kockázatos a szappankészítés.
Fogalmam sincs, mit rontottam el, hogy csináltam ennyire tökéletes rontott szappant 🙂
A tünetek alapján próbáltam rekontsruálni, és arra jutottam, hogy vagy
- elmértem a hozzávaló(ka)t
- vagy azonnal túlmelegedett
Előbbi esetben nekem volt túl melegem, utóbbiban a szappanmasszámnak 😀
Míg feloldottam a lúgot, és megmelegítettem az olajokat, minden teljesen jó volt, pont olyan, mint máskor.
Összeöntöttem őket, elkezdtem mixelni – pár másodpercen belül látszott, hogy valami nem OK.
Adalékoltam, folytattam a mixelést, de éreztem, hogy a szokottnál jóval melegebb már az edény oldala.
Gondoltam: hátha csak több kell neki, mint általában.
Ilyen hosszan nem kell soha botmixerezni.
Próbaképp abbahagytam, és vártam pár másodpercet, lássuk: mi történik?
Alul sűrűbb réteg, felül ujjnyi vastagon tiszta olaj.
Ez gyakorlatilag a fázisszétválás iskolapéldájaként sikeredett 🙂
Kísérlet 1.
Meleg eljárás: újabb kudarc.
Összeállt, jónak tűnt.
Igaz, nem gélesedett, 3 órahossza 70-80 fok után sem.
Formába mertem, de hiába vártam, nem keményedett meg.
Ráadásul a meleg eljárásnál a finom illóolaj illata megváltozik, gyakorlatilag elég büdi lesz (szerintem), akármilyen illatot is használsz.
Ezért is szoktuk a meleg szappanokat a végén adalékolni.
De itt már nincs választás, az illó benne van… már a szagát se bírtam 😀
Kísérlet 2.
Kisózás – a kényszerű, de végül is: végső mentsvár!
Ez garantáltan szétválasztja a használhatót a használhatatlantól, s a végén az is kiderül, mire lesz jó a megmentett szappan.
De ez már egy másik történet lesz 🙂
Nézzünk szembe a valósággal: a végeredmény nem az esztétikumról szól, hanem a megmentésről.
Ennek a “műnek” köze sincs ahhoz, amit megálmodtam; fehér-rózsaszínű rétegek, bennünk kakaóporos golyó díszekkel…
Ez az a pillanat, amikor – elnézve ezt a karamellszínű trutyit – el kell engednünk az eredeti elképzelésünket, és örülni annak, hogy mentettük a menthetőt! 🙂
És most beszéljünk a mentális részről! 😀
Majdnem 24 órának kellett eltelnie ahhoz, hogy ezt a bejegyzést elkezdjem – annyira bántott a gondosan tervezett, finomságokkal telepakolt cucc csúf vége…
A hibajavítás után kárba nem vész a szappan, így az anyagi oldala kipipálva.
Nem is ez a méregfoga ennek a kudarcnak, hanem az, hogy elmarad az elégedett alkotás és gyönyörködés öröme.
Most okosan javasolhatnám neked is, kedves RontottSzappanTulajdonos, hogy nézd a jó oldalát; ebből is lehet tanulni, meg, hogy ilyennek is kell lennie néha, meg bla-bla-bla… igen, de ezt az eszeddel úgyis tudod… neked meg a szíved fáj most, nem a fejed, igaz? 😉
Hiába no, rossz érzés az, amikor a mesének már vége van, de Csipkerózsikát elfelejti felébreszteni csókjával a Herceg…!
Én azt mondom, csinálj valamit gyorsan, amit szeretsz, és kevésbé kockázatos.
Másik szappan készítése, hm? 😉 – ha megjön az enyhülés, vagy leszáll az éj… 😛
Neked is volt már ilyen tapasztalatod?
Ha igen, oszd meg velünk itt, a kommentben!
Milyen hibajavítást alkalmaztál?
Sikerült használhatóvá tenni? Milyen módszerrel? Mire használtad utána?
Szeretnél minél kevesebb rontott szappant készíteni?
Kezdd a tanulást most!
