A kecsketej a szappankészítés adu-ásza, ez nem vitás.
Sok-sok hasznos dolog van benne, ami nemcsak étkezési célokra teszi alkalmassá, hanem a kozmetikai felhasználásra is.
Ezekről is szót ejtünk majd, de előbb engedjétek meg, hogy egy szokatlan megközelítéssel vezessem fel a kecsketejről zengett ódát! 🙂
Szappanos pályafutásom alatt már nem egyszer találkoztam azzal a jelenséggel, amiről írni fogok.
Helybéli termelőktől szerzem be a mindennapi szappanba valót – Nektek is ezt ajánlom.
A multiknál kapható, dobozos kecsketej, kecsketejsavó lehet, hogy valóban kecsketej, de hogy nincs “lelke”, az biztos.
Támogassátok a helybéli, hazai magyar tenyésztőket a vásárlással!
A kecsketenyésztő szereti és becsüli az állatkáit, és ebben a megbecsülésben benne van az a rengeteg munka, vesződség, aggódás is, ami az állatok gondozása körül adódik.
Ugyanígy van a lefejt kecsketejjel is.
Na mármost, a verítékes munkával megteremtett gazdaságával a háta mögött egyszer csak elé penderül egy nő, aki azt mondja, hogy neki kellene kecsketej, mégpedig szappankészítéshez használná.
Erre úgy befelhősödik kecsketenyésztőnk homloka, hogy legszívesebben világgá szaladna az ember lánya.
A testbeszéde és mimikája elárulja, hogy rosszul van, legszívesebben segítségért kiáltana, nemhogy a kincses kecsketejéből adjon ennek a féleszűnek, aki üstbe akarja pakolni a drága, finom tejet!?
Mert milyen képzetei vannak egy (főleg az idősebb korosztálynál figyeltem meg ezt a jelenséget) kecsketenyésztőnek a szappankészítésről?
Arról semmilyen – legalábbis a mai kézműves, hideg eljárásos natúrszappan készítéséről bizonyos, hogy semmilyen!
Ha fejébe látnék, bizonyosan ezt látnám:
– Szappanfőzés?! Hát azt régen hamulúggal, üstben főzték, és jó volt arra mindenféle állati hulladék, szőröstül-bőröstül, még dögöket is tettek bizony abba, a lúg úgyis szétmarta…! Ez itt meg most azt mondja, hogy az én kecsketejem kell neki az üstbe???!!!
De ez hagyján, mert az általunk készített kecsketejes szappan tulajdonságairól, hatásairól sem hallott még.
Nincs ezzel a reakcióval semmi baj, az ő helyében lehet, hogy én is ezt gondolnám.
Én ezt már jól kezelem 🙂
Egy villámoktatás a legemberibb megoldás.
– Tessék elképzelni, hogy apró gyerekek szenvednek születésüktől fogva ekcémától (tényleg, a bácsinak van unokája…?), és persze a felnőttek közül is sokakat, minden tizediket érint – a kecske tejéből készített kímélő szappannal való mosdástól sokak tünetei enyhülnek, vagy megszűnnek – és így nem kell csúnya mellékhatásokkal járó kenőcsöket magukra kenniük – tudja, a természet csodálatos: megvannak a gyógyszerek benne, csak elfelejtettük, elfeledtették velünk – sok eltávozott dédike vitte magával a természet gyógyszereinek ősi tudását csak azért, mert a gyerekek, unokák – a világ – már nem tartották fontosnak ezt a tudást – most végre újra felfedeztük és megfelelően értékeljük a természet erőit – vannak, akiknek a kecsketej a gyógyszerük, úgy is, hogy megisszák, meg úgy is, ha magukra kenik!
No, ezt már értik a kecsketej-termelők!
A felhő eltűnik a homlokról, visszatér a bizalom beléjük, sőt, örömmel adják a “gyógyszert” a szappanba 🙂
Miért?
Mert megkapja a munkájuk azt a megbecsülést, amit megérdemel, és amire minden emberi lény vágyik.
Hogy azt érezze, hogy becsülete van annak, amivel fárad, amiért testi-lelki verítékével dolgozik meg!
Szóval, a kecsketejes szappan ezt is tudja… ezzel az írással “csak” ezt szerettem volna megosztani veletek!
A többi kecsketejes szappan-okossággal egy következő írásban jövök 🙂
Nagyon kellemes majálist kívánok ebben a csodás tavaszi verőfényben :-)!
Kép forrás: http://almondcorner.blogspot.hu/2012/03/homemade-fresh-cheese-and-yoghurt.html
Kacérkodsz a házi szappankészítéssel, de nem mersz egyedül belevágni?
Kattints most a bizonyosságért!
Vélemény, hozzászólás?