Egy kedves blogolvasóm indított arra, hogy megírjam ezt a cikket.
Az történt, hogy tanácsot kért tőlem, és nagyon megköszönte a gyors választ. Értesült ugyanis arról, hogy a szappankészítő vállalkozás bolttal, bloggal, mentorral együtt nekem a mellékállásom, vagyis részmunkaidőben foglalkozom vele.
És valóban, főállásban is dolgozom. A munkám hivatásomnak tekintem, szeretek dolgozni menni 🙂
Úgy gondoltam, hogy ez igazán mellékes azok számára, akik tőlem vásárolnak, vagy velem szeretnének tanulni.
Nagyon jól esett és a továbbiakhoz lendületet, inspirációt adott, amit írt. Szerinte külön elismerést és köszönetet érdemlek a tanácsadásért és úgy általában a munkámért, s nem ártana, ha erről is tudnának a blog látogatói.
Talán tényleg érdekel:
ez a kis birodalom itt sok munka, sok idő és sok fáradság, kevés szabadidőből, áldozatokkal felépítve.
Ezzel együtt a tevékenységemet nem tekintem ünnepelendő teljesítménynek vagy eredménynek.
Hiszek abban, hogy ami másnak hasznos/gyönyörködtető, azzal én is és a családom is többek lehetünk spirituális és anyagi értelemben is – ez egy személyes körülmény – sem nem több, sem nem kevesebb.
Vélemény, hozzászólás?