A vásári hangulatnál tartottunk.
(A stand mögött állva még jobban is szeretem, mintha a másik oldalon lennék.)
Volt néhány kedves esetem, elmesélem 🙂
Pillanat-szösszenet 1.
Két kislány perdült a standom elé, gyors pillantásokkal pásztázták a kínálatot.
8-9 évesek lehettek.
A legkisebb, apró szíveken megállt egyikük szeme.
Rám nézett:
– Ezek szappanok? – kérdezte bátortalanul.
– Igen, kecsketejes szappanok, feleltem mosolyogva.
Sóhajtott és kisvártatva szégyellősen, de újra kérdezett:
– … és 20 forintért van valami…?
Szappanvégekből kapott a két kislány, és megmelengették a szívemet
Még 20 forint sem kellett hozzá.
Pillanat-szösszenet 2.
Egy szikár, magas, ősz hajú, hajlott hátú néni sétált el előttem egyedül. Hátra tett kézzel nézelődött.
Az asztalra tekintett, majd rám, és kérdezett:
– Ezek azok a kecskeszappanok?! – és választ sem várva tovább ballagott.
Én meg csak néztem utána…
Kár, pedig szívesen beszélgettem volna vele.
Pillanat-szösszenet 3.
Egy idős házaspár is megszólított kisvártatva.
Ők meg is álltak, szemmel láthatóan tanakodtak – de egy ideig csak magukban.
A bácsi törte meg a csendet:
– Ezek gumibú’ vannak…?
Ezt nem kommentálom, de nagyon aranyosak voltak 😀
Hát ezért is szeretem kézműves vásárra vinni a natúr szappanjaimat 🙂
A folytatást itt találod: Szerelmi vallomás szappanszívekkel
Vélemény, hozzászólás?