Vásári Hangulat Kis Színesek 2.
A vásári Kis Színesek közül az utolsót osztom meg (a korábbiakat ITT olvashatod).
Pillanat-szösszenet 4.
Nem átlagos megjelenésű, ápolt, húszas éveiben járó pár kora este, kézen fogva.
Lány:
hosszú, barna, egyenes haj, nyúlánk termet, fekete mini szoknya és trikó, fekete nylon harisnya, acélbetétes bőrbakancs.
Fiú:
terepmintás nadrág, fehér póló, szintén Steel bakancs, balbo szakáll.
Nagy volt a nyüzsgés, ezért csak akkor figyeltem fel rájuk, amikor a fiú felemelt egy 9 db-os miniszív-kollekciót, s az árát kérdezte.
Megszámoltam a szíveket, s mondtam az árat.
(((Könnyed csók a lány szájára)))
A srác közben egyre a lányt nézte, alig figyelt a válaszra.
Az arcát nézte, a tekintetét kereste.
(Utólag már biztos vagyok abban, hogy nem is látott mást, csak a lány szemeit.)
Közben a fiú fizetett.
Egy árva szót sem váltottak, csak a mindent betöltő mosoly volt az arcukon.
Körülöttük ott lebegett valami, amiről csak ők tudták, mi az – de tapintható volt.
A fiú átnyújtotta a majdnem tucatnyi, színes, illatos szívet a párjának, aki hol a fiúra emelte a szemét, hol a szíveket nézte a tenyerén…
Izzott a levegő.
(((Ismét könnyed csók a lány szájára)))
Itt majdnem vége a kis sztorinak, de amiért igazán ide hoztam, az ezután történt… 😀
… kézen fogva tovább léptek volna, de a fiú visszafordult, közelebb hajolt ismét az asztalhoz és ezt kérdezte tőlem:
– … és ezek mik is…?
😀 😀 😀
Mondtam, hogy kézműves, kecsketejes szappanok, de úgy látom, hogy ez nekik nem is olyan fontos, a lényeg – hogy SZÍVEK.
Sok-sok kis SZÍV 🙂
Elnevették magukat, és tovább mentek, kézen fogva.
Hát ezért is szeretem kézműves vásárra vinni a natúr szappanjaimat 
Vélemény, hozzászólás?